Csillagászat
Pénteken este ellátogattunk matematika – csillagászat szakköröseinkkel a Zselici Csillagparkba, ahol több érdekes és izgalmas programon vettünk részt Mosoni László úr – a Park vezetője és egyben csillagász – kalauzolásával. 19.00 órai érkezésünkkor a Nap már elég alacsonyan volt, de rápillanthattunk egy speciális naptávcső segítségével alfa-hidrogén tartományban (vele semmi mást nem látható csak csillagunk és annak állapota). Szerencsénkre egy csodálatos, néhány százezer km nagyságú napkitörés tárult elénk gyönyörű, vörös színpompában és jól látható volt a Nap felszíni granulációs szerkezete is.
Utána egy érdekes előadást hallhattunk a meteoritokról, fényszennyezésről, miközben megszemlélhettük a meteorit gyűjteményt, a holdkőzetet és egy nagyon látványos fényszennyezettséget ábrázoló hatalmas térképen szörnyülködhettünk el azon, hogy milyen sok felesleges fényforrás dolgozik a Világban éjszakánkét és hogy ez milyen rossz – sokszor végzetes – hatással van az élőlényekre, emberre, állatra egyaránt. Azon túl, hogy eltakarja előlünk az éjszakai égbolt lenyűgöző világát…
A meteorit gyűjtemény megtekintése után egy nagyon látványos full dome vetítés keretében ismerhettük meg a Nap szerkezetét, működését, tulajdonságait és hatásait a Planetáriumban. Lenyűgöző volt!
Majd egy rövid szusszanás keretében, némi jégkrém és frissítő magunkhoz vételének kíséretében meghódítottuk a helyi 25 m magas, fából ácsolt impozáns kilátót.
Aztán jött e lényeg! Sajnos az égbolt nem volt teljesen felhőtlen, az is kérdéses volt tudunk-e észlelni egyáltalán, de belevágtunk, mert a foszlányok között el lehetett csípni egy-két objektumot. Először a kupolában levő, 40 cm átmérőjű nagyobb teljesítményű távcsőbe pillantva nézhettük meg a Vadászebek csillagkép egyik jeles objektumát, az M3 – as nevű csodálatos gömbhalmazt, mely kb. 50.000 csillagot tartalmaz és a fénye (a fotonok), ami a szemünkbe jutott péntek este a távcsövön át kb. 33.000 évvel ezelőtt indult el onnan felénk (a neandervölgyi ember ezidőtájt vadászta le zsákmányállatait…). Utána következett az M57 (Gyűrűs köd) a Lant csillagképben, 2.300 fényévnyi távolságból. Halvány füstkarikára emlékeztető ledobott gázburok, melyet egy nem túl nagy csillag dobott le magáról élete végén és a központban maradt fehér törpe csillag gerjeszti fénylésre.
Végül lementünk a szabad ég alá és egy kisebb teljesítményű lencsés távcsövön keresztül Maczó András úr kalauzolásával megnéztük a Jupitert és annak Galilei holdjait, valamint az M81 és M82 galaxis párost a Göncölszekér (Nagy Medve) csillagképben, melyek fénye alig 12 millió évet utazott a Világűrben hogy végre a szemünkben landoljon…
Zárásként csillagképekről és az azokat övező mitológiai történetekről hallottunk érdekes előadást, miközben az égbolton csodáltuk azok főszereplőit.
Köszönjük a Zselici Csillagparkban kapott élményt és a kitüntetett figyelmet minden ott dolgozó kedves munkatársnak! MEGYÜNK MÉG SOKSZOR!!!
Lakatos Csaba
